Tari István: NAPONTA

2021. december 7.

Ebben az évben, 2021 tavaszán, távozott más dimenziókba
Dinnyés József daltulajdonos.
Általa megzenésített, előadott versemmel,
vízfestménybe oldott arcképével idézem föl
a magyar költészetet,
a Kárpát-medencét határtalanul otthonossá daloló alakját. 
 

Dinnyés József

 

 

 

EGY HITELES EMBER TÁVOZÁSA

Ötvenöt évesen elhunyt küzdőtársunk koporsójánál végtelen szomorúság szorongat. Egy hiteles embert veszítettünk el tragikus hirtelenséggel. Egy hiteles ember távozása következtében lettünk szegényebbek, a hiteltelenség korában. A hiteltelenség tobzódásának idején.

                Elszegényedésünk ránk szakadó valósága duzzasztja most szorongásunkat, homályosítja szemeink kicsorduló bánatát.

                Elvegyi Ákos egy széteső, háborús hátországban gyűjti össze fiatalsága legfontosabb tapasztalatait. Harci zajjal, meneküléssel túlzsúfolt szellemi zűrzavarban tanul, tesz szert módszeresen arra a tudásra, mely egy kis és riadt közösség folyamatos, évtizedeken át tartó és megnyugtatóan jó működtetéséhez annyira fontos.

 

 

                Nem csak falujában, Bácsgyulafalván, hanem a délvidéki magyarság elsőként megalakult érdekvédelmi szervezetében, a VMDK-ban is elképesztő szívóssággal, kitartással működteti közösségszervező képességeit. Tisztában van azzal, hogy egy jól szervezett csapat csodákra képes; hogy egy jól szervezett közösség életképes maradhat, megvédheti önmagát a szétzihálás pusztító erejétől. És azt is nagyon jól tudja, hogy sokkal könnyebb az egész emberiséget szeretni, mint néhány embert a környezetünkből.

                Bácsgyulafalvából, bácsgyulafalvi gyökerekkel két évtizeden át vállalja a megtépázott sorsú, szórványosodó Nyugat-bácskai magyarság érdekképviseletét, kistérségünk volt megyeközpontjában, Zomborban. Három éven át, tartományi képviselőként, Újvidéken is szerepet vállal. Sokan emlékeznek még következetes magatartására: 2018 nyarán, magyar képviselőként, nem szavazott arra, hogy megtöretésünk napja, hogy a magyarság gyásznapja „tartományi jelentőségű ünnep" legyen.

                Falujához való ragaszkodásával, egész életével arra hívta, arra hívja föl a figyelmünket, mennyire fontos az, hogy a helyi harsonák jól szóljanak! Ahol a helyi harsonák jól szólnak, ott nincs nagy baj a világ dolgaival. Nem véletlenül vívta ki magának az ezredforduló évtizedeiben ez a kis falu, Bácsgyulafalva, a délvidéki magyarság tetszését, elismerését.

               Következetessége, munkabírása, csapatépítésben fölmutatott teljesítménye igazi kapaszkodót jelenthet közösségünk számára.

               Nyugodjék békében!

Kátai Zoltán emlékezetére

2020. december 15.

       

        Tíz évvel ezelőtt, 2010. december 16-án lépett föl székházunkban, Óbecsén.
        Otthon volt a 16. században. Rá tudott hangolódni, különös képessége volt arra, hogy másokat is ráhangoljon az akkori és a későbbi korok embereinek, magyarjainak életérzésére, közösségi létezésére, igazi értékeire. Otthon volt a Kárpát-medencében. Vidékünkön is otthon érezte magát: a kétezres években, a Magyarkanizsai Írótábor meghívott vendégeként, évente megemelte lelkünket mélyen zengő hangjával, előadói közvetlenségével.
        Kátai Zoltán, a régi magyar dal és költészet megszállott népszerűsítésével, leghitelesebb énekmondónk volt.
        2020. december 15-én, 13 órakor, a régi Óvári temetőben temetik Kátai Zoltánt. Hatvanhat évet élt. Nyugodjék békében!

 

 

 

A Tokaji Írótáborról 1995-ben

2020. augusztus 17.

 

 

Huszonöt évvel ezelőtt, a Délvidékről fölbukkanó szerkesztő-riporterként, egy beszámolót készítettem a Duna Televízió számára az 1995-ös Tokaji Írótáborról. Ki tudja, hogy a százéves trianoni gyalázatról is szóló idei táborozáson megjelennek-e a délvidéki, a határon túl élő magyar írótársak?