Hornyik Miklós • Fénykörben


 Hornyik Miklós legújabb könyvével ismerkedhetett meg irodalmi estünk közönsége.
Hornyik Miklóssal Tari István folytatott lendületes eszmecserét.

Hornyik00100

 
 
 
 
Hornyik Miklós irodalmi estje
„... itthon jól érzem magam"

Hornyik Miklós november 21-én könyvbemutatót tartott Becsén, a VMDK székházában. Az író Fénykörben című, legújabb, sorrendben kilencedik könyve esszéket, tollrajzokat, és beszélgetéseket tartalmaz.
Az írót Tari István köszöntötte, s elmondta, hogy Hornyikot a legizgalmasabb írónknak tartja, aki „sérült önbecsülésünk istápolója" volt mindig.

Hornyik Miklós 1944-ben született Újvidéken magyar állampolgárként, mert akkor még Újvidék Magyarországhoz tartozott. 1991-ben áttelepedett Budapestre, ahol viszszahonosítás útján megkapta a magyar állampolgárságot. Édesapja a Kereskedelmi Akadémia tanára volt. Székesfehérvárnál hadifogságba került, azután, hogy elkerülje a kivégzést, Macedóniába ment, ahol tanári állást kapott, szerb nyelvet adott elő a macedónoknak. Tanítványai hamisíthatatlan magyar akcentussal beszélték a szerb nyelvet, hangzott el a könyvbemutatón.

„Azért beszélek ennyit apámról, mert olyan örökséget és példát kaptam tőle, amit az ember nem szokott elfelejteni. A legkisebb és legfontosabb közösség a család. Úgy tartom, hogy akinek boldog volt a gyermekkora, az olyan lelki örökséget kapott, amit később, felnőtt korában, válságos időkben, akár háborúban, vagy szerelmi csalódások, történelmi kataklizmák idején is magával hordott, és tudja, hogy valamikor volt egy jobb világ is, és így a jelenleginél is lehet jobbat teremteni", mondta Hornyik.

Tari örömét fejezte ki amiatt, hogy a becsei könyvbemutatót november 17-én tartották, ugyanis 1928. november 17-én éppen Becsén találkoztak a Délvidék magyar írói.

Hornyik Miklós megköszönte a meghívást: „Örülök, hogy itthon lehetek, ugyanis itthon jól érzem magam." Megemlítette, hogy habár 27 éve Budapesten él, még mindig nem ott érzi otthon magát.

Népünket az élethelyzete óvta meg a nincstelenségtől
2008 szeptemberében Hornyik Miklós arról beszélt a Vajdaság Ma hírportálnak, Ternovácz József újságírónak, hogy milyennek látja a vajdasági magyarok és az egyetemes magyarság helyzetét.
Ternovácz kérdésére, hogy mit lát itthon, milyen változásokra került sor Vajdaságban, amit az itt élők nemigen látnak, Hornyik érdekes és elgondolkodtató választ adott. „A délvidéki magyar ember már nagyon hosszú ideje, Trianon óta a világon semmit nem kapott ettől az államtól, amelyben él, ez az állam mindig csak elvett tőle valamit. Nemritkán meg is félemlítette, és meg is alázta. A húsz körmével kellett az életbe kapaszkodnia ahhoz, hogy földművesként, szakmunkásként vagy értelmiségiként tisztességben felnevelje a családját, s hogy megmaradjon az emberi arca: hogy lehetőleg ne adja fel nemzeti önmagát. A délvidéki magyar az ilyen fajta. Egészséges, életrevaló, talpraesett. Tehát jót nem kapott az államtól, önmagára volt és van utalva. Mi történt például a NATO-bombázások idején? Az a tisztviselői réteg, amely nem magyar ajkú, hanem szerb ajkú vagy más anyanyelvű jövevény volt, az élet alapjai nélkül, üres kézzel maradt itt. Leálltak a gyárak, az üzemek, az intézmények. Ezzel szemben a mi földműves népünknek továbbra is ott volt a tyúk az udvarán. Ott volt az istállóban a tehene, kint a határban a szántóföldje, a kertjében a gyümölcsöse. Kemény munka árán, de mindig fenn tudta tartani a családját, mert mindig csak önmagára volt utalva. Nem kényelmesedett el. A mi népünket a társadalmi helyzete, az élethelyzete óvta meg a nincstelenségtől: az, hogy a munka állt a létezésének a tengelyében. Ami a kérdés politikai részét illeti - erről az Aracs c. szabadkai folyóirat legutóbbi számában írtam -, végső ideje annak, hogy kikászálódjunk a trianoni nyavalygásból. Ez lelkileg sem tesz jót nekünk. Tudnunk kell pontosan, hogy mi történt Trianonban a magyarsággal, de most már az kellene legyen a dolgunk, hogy amennyire lehetséges, semlegesítsük Trianon tragikus következményeit. Az Európai Unió nem fog gyógyírt találni a legsúlyosabb nemzeti bajainkra. Azzal, hogy Trianon megtörtént, valami jó is született a Kárpát-medencei magyarság életében: népünk egyharmada megtanulta a szomszédos népek nyelvét, és megismerte az észjárásukat is. Ez hatalmas tudás és óriási előny, mégsem fordítjuk a javunkra. A jelenkori magyar nép az egész Kárpát-medence kötőanyaga lehetne, gazdasági, kereskedelmi, tudományos, kulturális és politikai értelemben egyaránt. Nem hídszerepet kell vállalnunk, hiszen a hidakat közlekedésre használják csupán. Minden szomszédos államban nagy számban élnek magyarok. Mindenütt ott vannak, és szorgalmas, becsületes, komoly, megbízható emberek. Ez nagyszerű adottság. A demográfiai lejtő ellenére is bízom népünk megmaradásában, de szeretném, ha célratörőbbek és bátrabbak lennének a politikusaink."
Mecek Horváth Elvira

Hornyik Miklós
Hornyik Miklós irodalomtörténész, kritikus. Az Újvidéki Tudományegyetem Magyar Tanszékén szerzett tanári oklevelet. Az irodalom legnagyobbjaival készített interjúkat, Füst Milánnal, Déry Tiborral, Weöres Sándorral, Örkény Istvánnal, Pilinszky Jánossal, Német Lászlóval, Illyés Gyulával, Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával...
Művei: Szabálytalan napló (1981), Beszélgetések írókkal (interjúk 1982, 2000), A Délbácska története 1920-1929 (1985), A mi irodalmunk története és repertóriuma 1930-1933 (1987), Titokfejtők (tanulmányok, esszék, kritikák, 1988), Angol pázsit (szatírák 1991, 1996).
AddThis Social Bookmark Button