A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet
Kovács Elvira megalázó köszönete Magyarországnak
Sosem felejtsd Srebrenicát! – logó
– Kovács Elvira, a szerb parlament alelnöke a Magyar Józseffel, Magyarország szerbiai nagykövetével folytatottmegbeszélésén köszönetet mondott a magyar nagykövetnek, amiért Magyarország egyetlen európai országként az ENSZ Közgyűlésen a Srebrenicával kapcsolatos határozat ellen szavazott1 – közölte június 8-án a sokkoló hírt a Szabad Magyar Szó független portál, ami aztán az Újvidéki Rádió hírműsorában is elhangzott. Minden kommentár nélkül.
– Szerbia polgárait meghatotta Magyarország lépése, amely megmutatta, hogy (Magyarország – B.A.) a Szerb Köztársaság igaz és őszinte barátja – mondta Kovács a magyar nagykövetnek a szerb parlament sajtószolgálatának közleménye szerint2.
A közleményből nem derül ki, hogy Kovács kinek a nevében mondott „köszönetet".
Az ENSZ 2024. május 23-án elfogadott Srebrenica-határozatának szövege3:
A határozat értelmében július 11-ét az 1995-ben Srebrenicában elkövetett népirtásra való reflexió és emlékezés nemzetközi napjává nyilvánítjuk, hogy erről minden évben megemlékezzünk.
Fenntartások nélkül elítéljük a népirtás tagadását és felszólítunk valamennyi ENSZ tagállamot, hogy óvja a megállapított tényeket, bekapcsolva ebbe az oktatási rendszereket is, külön programokat létrehozva az emlékezet ápolására, megakadályozván minden revizionizmust és a népirtás jövőbeni megismétlődését.
Feltétel nélkül elítéljük a háborús és emberiesség elleni bűntettekért és népirtásért elítéltek magasztalásának minden egyes tettét, beleértve azok magasztalását is, akik a srebrenicai népirtásért felelősek.
Hangsúlyozottan fontos a fennmaradt srebrenicai áldozatok felkutatása, azonosítása és méltóságteljes eltemetése, illetve a srebrenicai népirtás elkövetői elleni eljárások folytatása.
Felszólítunk minden országot, hogy teljes mértékben tegyen eleget a népirtás megakadályozását és büntetését előirányozó ENSZ-egyezményből fakadó kötelességeinek, a népirtás megakadályozásával és büntetésével kapcsolatos nemzetközi szokásjoggal összhangban, figyelem előtt tartva a Nemzetközi Törvényszék releváns döntéseit.
Felszólítjuk az ENSZ főtitkárát, hogy „A népirtás Srebrenicában és az ENSZ" címmel hozzon létre tájékoztató programot és kezdje meg a tevékenységeket a 2025-ben esedékes 30. évfordulóra való felkészülés keretében. Továbbá követeljük az ENSZ főtitkártól, hogy erre a határozatra hívja fel minden ENSZ-tagállam, ENSZ-hez kapcsolódó intézmény és civil szervezet figyelmét.
Felszólítjuk valamennyi ENSZ-tagállamot, az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi intézményét és más nemzetközi és regionális szervezeteket, hogy emlékezzenek meg erről a nemzetközi napról gyászülésekkel, emlékműsorokkal, és az 1995-ös srebrenicai áldozatok tiszteletére történő kegyeletadással, megfelelő edukációkkal és a közvélemény figyelmének felkeltésével.
A srebrenicai népirtás áldozatainak nem végleges száma 8 372
A Srebrenica– Potočari-emlékhely és temető 2024. május 16-án (Fotó: AFP)
– 1995. július 11-én a boszniai szerbek lerohantak egy ENSZ által védett területet Srebrenicában. Legalább nyolcezer bosnyák muszlim felnőtt férfit és fiúgyereket szakítottak ki családjából, és lemészárolták őket. A menekülőket a város körüli erdőkben is üldözték4 – írja a Szabad Európa a határozattervezetről készült írásában5.
Az ENSZ jugoszláviai háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszékének (ICTY) fellebbviteli tanácsa – a 2004. április 19-ei, a nemzetközi jog történelmi jelentőségű ítéletében – kimondta, hogy „a Srebrenicában elkövetett cselekmények népirtásnak minősülnek"6.
Ez volt a legszörnyűbb mészárlás Európában a II. világháború vége óta, s nem kis szerepet játszott abban, hogy a boszniai háború ügyében a nemzetközi közösség végre elszánta magát a beavatkozásra.
A világszervezet 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményének II. cikke, amely a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyáról szól, népirtáson „valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való tett elkövetését érti"v7.
A hágai törvényszék a srebrenicai népirtásban való részvételük miatt, elítélte a Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének két tisztjét, Radislav Krstićet és Vidoje Blagojevićet.
Az ICTY a Krstić tábornok elleni ügyben hozott jogerős ítélete a srebrenicai mészárlást népirtásnak nyilvánította:
„A boszniai szerb erők a boszniai muszlimok egy részének felszámolására törekedve népirtást követtek el. Célul tűzték ki a Srebrenicában élő 40 000 boszniai muszlim kiirtását, amely népcsoport a boszniai muszlimok emblematikus jelképe volt. Minden férfi muszlim foglyot, katonát és civilt, időset és fiatalt megfosztottak személyes tárgyaiktól és személyazonosságuktól, és szándékosan, módszeresen, kizárólag személyazonosságuk alapján öldösték le őket" 8.
A bíróság „Radovan Karadžić volt boszniai szerb vezetőt és katonai parancsnokát, Ratko Mladićot is elítélte a srebrenicai népirtásért"9.
A Szerbiai Képviselőház 2010. március 31-én határozatot fogadott el, amelyben „a legerélyesebben elítélte a bosnyák lakosság ellen Srebrenicában elkövetett bűncselekményeket", „részvétét fejezte ki az áldozatok családjainak és elnézést kért tőlük, amiért nem történt meg minden a tragédia megakadályozására", valamint kimondta, hogy „Ratko Mladićot le kell tartóztatni és a hágai törvényszék elé kell állítani". A négy pontból álló határozat szövegéből azonban kimaradt, hogy Srebrenicában népirtás történt10.
Magyarország egyike annak a 19 országnak, amelyek az Egyesült Nemzetetek Szervezetének Közgyűlésén ellenezte a Srebrenicáról szóló határozatot, amit május 23-án – Szerbia elnökének heves ellenkezése ellenére (Szerbiát a rezolúció nem is említi) – 84 tagállam támogatásával és 68 tartózkodással elfogadtak. Huszonkét ország nem szavazott11.
– Annak bebiztosítása érdekében, hogy a szavazás eredménye hosszú távon se menjen feledésbe, a Serbrenicai Anyák Egyesülete kiadott egy közleményt, amiben ismertette, hogy a Potočariban lévő emlékhelyen egy szégyenfát állítanak fel, amire azoknak az államoknak a neveit vésik fel, amelyek a határozat ellen szavaztak – közölte a Balk Magazin12.
Erre a szégyenfára kerül Orbán Viktor és Szijjártó Péter Magyarországa is.
Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai pártvezér kádere, aki a március 2-ai zentai tisztújító közgyűlésig a párt alelnöke is volt.
A magyar nagykövetnek mondott köszönete mélységesen sokkoló és elítélendő, a vajdasági magyar közösség, a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet. Nem csupán azért, mert ellentétes az ENSZ Srebrenica-határozatával, hanem mert mélységesen megalázza az 1944 végén és 1945 elején a Vajdaságban történt „eltitkolt német és magyar népirtás"13 áldozatainak az emlékét is.
Ez a köszönetnyilvánítás, ami nem tudni, kinek a nevében vagy utasítására történt, a VMSZ közösséget megalázó, szolgalelkű politikai döntéseinek egyik csúcspontja! Ide tartozik, például, hogy a párt képviselői 2018. június 19-én megszavazták a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint a tartományban Vajdaság napjaként ünneplik november 25-ét, amikoris 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidék egyes részeit, és hogy kiemelt jelentőségű lett május 15-e, mivel 1848-ban ekkor kiáltották ki a Szerb Vajdaságot a karlócai népgyűlést követően14.
E hatalmas politikai és emberi hiba után Kovács Elvirának nincsen erkölcsi joga, hogy a vajdasági/délvidéki magyar közösséget bárhol is képviselje!
Amennyiben a Magyar Nemzeti Tanács nem foglal állást ebben a kérdésben, úgy kell tekinteni, hogy egyetért Kovács Elvirával.
Olyan világot kell teremtenünk, amelyikben nem lesz többet népirtás, amelyben az emberiesség elleni bűncselekményeket elítélik!
BOZÓKI Antal, nyug. ügyvéd,
a nemzetközi jog magisztere,
az MTA külső köztestületének tagja
TARI István, író,
az MNT volt tagja
* https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2024. június 9. 13:49
1 Kovács Elvira köszönetet mondott a magyar nagykövetnek, hogy országa az ENSZ-ben a srebrenciai határozat ellen szavazott. https://szmsz.press/2024/06/08/kovacs-elvira-koszonetet-mondott-a-magyar-nagykovetnek-hogy-orszaga-az-ensz-ben-a-srebrenciai-hatarozat-ellen-szavazott/, 2024. június 8. 9:37
2 Uo.
3 AZ ENSZ Srebrenica-határozatának szövege. https://szmsz.press/2024/05/23/ez-a-srebrenica-hatarozat-teljes-szovege-amirol-az-ensz-csutortokon-szavaz/,2024. május 23. 8:39. Ahatározat angol nyelvű eredetije: International Day of Reflection and Commemoration of the 1995 Genocide in Srebrenica. https://press.un.org/en/2024/ga12601.doc.htm
4 Július 11.: megkezdődik a srebrenicai mészárlás (1995). https://helsinki.hu/esemeny/julius_11_megkezdodik_a_srebrenicai_meszarlas_663/
5 ENSZ-szavazás a srebrenicai népirtás emléknapjáról heves szerb tiltakozás mellett. https://www.szabadeuropa.hu/a/ensz-szavazas-a-srebrenicai-nepirtas-emleknapjarol-heves-szerb-tiltakozas-mellett/32960505.html,2024. május 23.
Lásd még: Srebrenicai mészárlás. https://hu.wikipedia.org/wiki/Srebrenicai_m%C3%A9sz%C3%A1rl%C3%A1s
6 ENSZ-szavazás – az 5-ös jegyzetben
7 1955. évi 16. törvényerejű rendelet a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről. https://jogkodex.hu/jsz/genocidium_egyezmeny_1955_16_tvr_9136935
8 Srebrenicai mészárlás. https://hu.wikipedia.org/wiki/Srebrenicai_m%C3%A9sz%C3%A1rl%C3%A1s, és
Prosecutor vs Krstic, Appeals Chamber Judgement. ICTY, 2004. április 19.
9 Lásd a 4-es alatti írást.
10 Deklaracija Narodne skupštine Republike Srbije o osudi zločina u Srebrenici. https://www.slobodnaevropa.org/a/Skupstina_Srbije_Deklaracij_Srebrenica/1998622.html, 2010. március 31.
Milica Stojanovic: Generalna skupština UN-a usvojila Rezoluciju o genocidu u Srebrenici [Az ENSZ Közgyűlése elfogadta a srebrenicai népirtásról szóló határozatot]. https://balkaninsight.com/sr/2024/05/23/generalna-skupstina-un-a-usvojila-rezoluciju-o-genocidu-u-srebrenici/, 2024. május 23. 17:49
11 Uo.
12 Márton András: Potočariban ácsolják a szégyenfát, Magyarország neve is felkerül rá, tiltakozó jegyzék is érkezhet.https://balk.hu/2024/05/24/potocari-srebrenica-ensz-magyarorszag/, 2024. május 24.
13 Botlik József: Eltitkolt népirtás a Délvidéken. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány. Budapest 2023. p. 513
14 v-ár: Történelemóra a parlamentben. https://www.magyarszo.rs/hu/3708/kozelet_politika/185019/T%C3%B6rt%C3%A9nelem%C3%B3ra-a-parlamentben.htm, 2018. június 19. 20:47 >> 2018. június 22. 17:33
Megemlékezés Péterrévén
2014. november 8.
Tömegsírjainkról
Az egykor államilag ösztönzött népirtások és szabad rablások kiagyalói és kivitelezői, önmagukat néphősöknek kikiáltva, élték föl ártatlan áldozataik javait.
Miután véres késüket nadrágszárukba törölték, elordíthatták az új idők új jelszavát, varázsszavukat: testvériség-egység, mellyel több mint négy évtizeden át fátylat boríthattak múltjukra, meg nem történtekké nyilváníthatták a megtörténteket. A varázsszó mellé, persze, egy hatalmasra duzzasztott erőszakszervezet is kellett, állig felfegyverzett rendőrségből és hadseregből álló, melyet majdnem fél évszázadon át a múlt eltörlése, a háborús bűnökben fogant hamisság tartott össze.
Amíg nem csak díszsortüzet adtak le önmagukra…
A büntetlen maradt háborús bűnök újultak ki, szaporodtak el a kilencvenes évek balkáni háborúiban, melyekben a korszerűsített népirtások és szabad rablások az annyiszor emlegetett testvériség-egység legújabb, balkáni arcát mutatták föl.
A tömegsírokban megvalósulót!
Tömegsírjaink föltárása, az áldozatok számbavétele, az ártatlan áldozatok hozzátartozóinak kárpótlása, a kiraboltak javainak visszaszármaztatása – állami feladat, mégpedig kiemelt, első számú állami feladat! Annak az államnak a feladata, mely leölte, kifosztotta, megbecstelenítette saját állampolgárait. Amíg ennek a feladatnak gyors végrehajtását nem kezdeményezi, nem teszi zavartalanná, zökkenőmentessé, addig saját polgárait sem veszi emberszámba, saját létezését is folyamatosan megkérdőjelezi.
Ezek a gondolatok kavarogtak fejemben, november 8-ai megemlékezésünk alkalmával, a péterrévei temetőben, az Úr 2014. esztendejében.
Tari István
ELMARADT JÓVÁTÉTEL
2013. november 7,
ELMARADT JÓVÁTÉTEL,
GICCSET TERMŐ KEGYELET
Hatvankilenc évvel ezelőtt iszonyú bűntettek helyszíne volt vidékünk.
Hatvankilenc évvel ezekőtt halálos bűn volt felénk magyarnak lenni.
Az önmagukat fölszabadítóknak nevező gazemberek, különös kegyetlenséggel elkövetett kéjgyilkosságaikra új hazát akartak építeni, és a háborús bűnökben fogant ország, két nemzedéknyi mellébeszélés után, el is tűnt a föld fölszínéről.
Nem véletlenül!
Hosszan lehetne arról értekezni, micsoda rombolást végzett a tudatban az a világot megtévesztő hamisság, mely átmeneti jólétbe bújtatott kiskorúsítással szolgálta ki a legalantas emberi ösztönöket.
A hallgatás árára gondolok.
A be nem vallott háborús bűnökre, az elmarad bocsánatkérésre, az üzletelő, giccset termő kegyeletre, az elmaradt jóvátételre, a szembesülés hiányára, mely még hatvankilenc év után is ellehetetleníti vidékünkön az életet.
Csak a sunyi, szemforgatásos egymás mellett élést teszi lehetővé ez az araszoló, a kárvallottak kihalására számító magatartás.
Pedig a világ legjobb termőföldje a mi szülőföldünk.
A kánaáni történetek színhelye.
A legnagyobb rablás színhelye.
A legnagyobb kiszolgáltatottság színhelye.
Tari István
Nem elég elítélni...
2013. június 21.
Semmissé is kell nyilvánítani a kollektív bűnösség szellemében született minden határozatot
A kulisszák mögött már jó ideje érlelődött a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb Haladó Párt (SNS) kompromisszumaként frissen közzétett szövegváltozat, amely a bejelentés szerint június 21-én javaslatként a szerb parlament napirendjére kerül „a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozat" formájában. A hír mégis meglepetést okozott, mivel a VMSZ ismét egyoldalúan, a többi magyar párt, a magyar civil szervezetek, a társadalmi nyilvánosság, de legfőképpen az érintett polgárok véleményének figyelembe vétele nélkül hozott döntést egy, az egész vajdasági magyar közösségre nézve mind közjogilag, mind erkölcsileg fontos kérdésben. Elfogadhatatlanak tarjuk és mélységesen elítéljük, hogy a VMSZ egyoldalúan értelmezte parlamenti jelenlétét, és kisajátította magának a vajdasági magyarok érdekképviseletét egy olyan ügyben, amely mindenképpen társadalmi közvitát érdemelt volna. A titkolózás és a sietség a pártpresztízs érdekeit szolgálja, ám nem viszi közelebb a megoldáshoz a rehabilitáció ügyét.
Meggyőződésünk szerint nem elég, ha a szerb képviselőház csupán
„a legerélyesebben elítéli a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett azon aktusokat, amelyekkel meghatározott személyeket nemzeti hovatartozásuk miatt életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól bírósági vagy közigazgatási döntés nélkül megfosztotta".
Álláspontunk szerint a szerbiai parlamentnek olyan nyilatkozatot kellene elfogadnia, amely nem csak elítéli az 1944/45-ös délvidéki, a magyarokat érintő tömeges vérengzéseket, de kinyilvánítja a bocsánatkérést, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, lehetővé teszi a második világháború áldozatainak emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, vagy ahonnan tömegesen hurcoltak gyűjtőtáborokba magyarokat, szavatolja a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, az említett események kutatásának segítését, valamint lehetővé teszi a besúgók névsorához való hozzáférést, és eljárás indítását az atrocitások még életben lévő elkövetői ellen. Ugyanakkor a parlamentnek az elítélés alapvetően erkölcsi gesztusa mellett, amit helyeslünk, jogi értelemben is semmissé kellene nyilvánítani a Megszállók és Segítőik Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 1945. január 22-ei és 1945. március 26-ai határozatát, amellyel Zsablya, Csurog, illetve Mozsor lakosait nemzeti hovatartozásuk alapján nyilvánították háborús bűnösnek.
Gyakorlati szempontból talán még ettől is fontosabb és sürgetőbb: a parlamenti nyilatkozatnak tartalmaznia kell a kollektív bűnösség elvének törlését a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből. Éppen ezért a nyilván megszavazásra kerülő parlamenti deklarációnak csak akkor lehetne kézzelfogható, gyakorlati következménye, ha a Szerb Köztársaság Képviselőháza kötelezettséget vállalna, hogy a parlamenti deklaráció elfogadását követő fél éven belül elhárít minden akadályt az ártatlan áldozatok rehabilitálásának, valamint hozzátartozóik és leszármazottaik kárpótlásának az útjából.
E nélkül a jelenlegi politikai, jogi és erkölcsi kétarcúság és a vajdasági magyarok jogfosztottsága a szép szavak, a felemelő retorika és a látványos összeborulások ellenére továbbra is fennmarad.
Követeljük, hogy a VMSZ képviselői ne engedjék szőnyeg alá söpörni a fenti elveket, és képviseljék azokat a szerb parlamentben!
Újvidék, 2013. június 20.
Aláírók
Politikai pártok:
Vajdasági Magyar Demokrata Párt – Csorba Béla
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége – Csonka Áron
Magyar Polgári Szövetség – Rácz Szabó László
Magyar Remény Mozgalom – László Bálint
Magyar Egység Párt - Szmieskó Zoltán
Civil szervezetek, egyesületek:
Árgus Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, Újvidék – mgr. Bozóki Antal elnök
Historiae Óbecsei Hagyományőrző és Történeti Társulat – Tari István elnök
Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Újvidék – Papp Ferenc elnök
Nagyapáti Kukac Péter Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat, Topolya – Kovács László elnök
TAKT, Temerin – Ádám István elnök
Újvidéki Diáksegélyező Egyesület – Matuska Márton elnök
Újvidéki Magyar Olvasókör – Matuska Mária elnök
Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Újvidék – Nagy Margit elnök
Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, Topolya – Sípos Piroska elnök
