RUSZKIK HAZA!

Tán jobbak akarnak legalább lenni hamis tegnapi
énjük megalázó szerepénél!
Tán jobbnak akarnak legalább látszani
gyors önfeladásuk
szomorúan vacogó bódulatánál −
tömeges csődületükkel ma meg-
indulva, ha
már tiltva a sérült közösség
erejét fölfedező úton a
járás!
Ágyúcsövek súgólyuka
felhők hada
jaj-sortüze ágál
Ropogó szörnybe maró lármafa
lángol  ̶  kilyukasztott szavaik járma: kiáltás ami
szárnyal ködön át, melyben a
szégyen szenes
oszlopsora
rajzolja ki
osztályide-
genségbe szo-
rult szívbaja
hullámait
és fojtogató indulat
pingálja ma:
RUSZKIK HAZA!
Ordítja ma:
RUSZKIK HAZA!
Hullákba akadt ballada
csuklik szava:
mázolja ma: RUSZKIK HAZA!
RUSZKIK HAZA!
Nyúlik sara: RUSZKIK HAZA!
Rút csillaga
hullik le ma
RUSZKIK HAZA!
RUSZKIK HAZA!

VOLT-E?

Előbb pattanás nőtt
− micsoda határkő! −
szervesen fénylő maradvány
a hallgatáson! Csak aztán
kóstolta mérgét a patkány

Jött a kelés a keléses
fölkelés: megkelt, fölérzett
az Önérzet méltósága:

sérelmei kaptak
hangra és áradtak
szét a lét nyomorban gazdag
bakancsuralmi rendszerét
lángokba borítva

Vinné vad áradat
túl olcsó malasztját

Volt-e vidám barakk?
Volt vidám akasztás?

UTÓZÖNGÉVÉ VÁLVA

A vörösessárga javára
vonul vissza, hullatja
gönceit a zöld

Mintha élhetőbb világot
ködösítene el a
maszatoló ősz

Időnként erőre kapó
hitványság rázza vadul
meztelen öklét

Időnként utózöngévé
váló előzmények
hűvös szele fúj