Kátai Zoltán emlékezetére
2020. december 15.
Tíz évvel ezelőtt, 2010. december 16-án lépett föl székházunkban, Óbecsén.
Otthon volt a 16. században. Rá tudott hangolódni, különös képessége volt arra, hogy másokat is ráhangoljon az akkori és a későbbi korok embereinek, magyarjainak életérzésére, közösségi létezésére, igazi értékeire. Otthon volt a Kárpát-medencében. Vidékünkön is otthon érezte magát: a kétezres években, a Magyarkanizsai Írótábor meghívott vendégeként, évente megemelte lelkünket mélyen zengő hangjával, előadói közvetlenségével.
Kátai Zoltán, a régi magyar dal és költészet megszállott népszerűsítésével, leghitelesebb énekmondónk volt.
2020. december 15-én, 13 órakor, a régi Óvári temetőben temetik Kátai Zoltánt. Hatvanhat évet élt. Nyugodjék békében!
A Tokaji Írótáborról 1995-ben
2020. augusztus 17.
Huszonöt évvel ezelőtt, a Délvidékről fölbukkanó szerkesztő-riporterként, egy beszámolót készítettem a Duna Televízió számára az 1995-ös Tokaji Írótáborról. Ki tudja, hogy a százéves trianoni gyalázatról is szóló idei táborozáson megjelennek-e a délvidéki, a határon túl élő magyar írótársak?
Hét évvel a „főhajtás” után
„Meddig jutottunk?"[1]
Az 1944/45-ös eseményektől eltelt hét és fél évtized alatt a vajdasági magyarság nagy utat tett meg: „Ez az út a kényszerű hallgatásról indult és elvezetett az igazság pillanatáig, amikor már ki lehet mondani, kik voltak ezek az emberek és miért haltak meg" – fogalmazott Czeglédi Rudolf, Zenta község polgármestere a zentai Felsővárosi temetőben tartott 2019. november 1-jei kegyeltadó ünnepségen.[2]
Ez a történet azonban „továbbra se nincs lezárva" – fogalmazott Matuska egy nem sokkal korábbi interjúban.[3] – Az viszont elkönyvelhető, hogy a mögöttünk álló út hosszú, s a tilalom korszakától sikeresen eljutottunk a tényfeltárásnak, a történetek feldolgozásának a korszakáig – tette hozzá.[4]
A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság (VMHT) 2019. május 11-én Bajmokon, a Társaság magalakulásának 10. évfordulóján tartott tanácskozáson elhangzott hat előadás alapján Zárójelentés készült arról, „hol tartunk az 1944/45-ös délvidéki magyarellenes atrocitások föltárásával és földolgozásával".[5]
A témában jártas szerzők által egy átfogó helyzetképet kaptunk, amely tartalmazza a még megoldásra váró kutatási és egyéb feladatokat is. Egyúttal útmutatóul szolgál(hat) a politikusoknak is.
A szerzők kiemelik, hogy az atrocitásokról ez a második összegzés, mivel az első „2003. október 24-én és 25-én készült azon a tanácskozáson, amelyet a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság szervezett néhai Ribár Béla[6] akadémikus irányításával".[7]
Hangsúlyozták: „Nem adják teljes képét a föltárásnak és a földolgozásnak, hanem csupán az elvégzett munka leglényegesebb tételeit jelölik meg, amelyek egyben mutatják a magyar és a szerb állam, valamint a két nemzet közötti megbékélés fontos eseményeit, és jelölik meg az elvégzésre váró föladatokat is."[8]
A zárójelentés felsorolja a magyar és a szerb törvényhozó testületeknek a témában hozott intézkedéseit, valamint az állam- és kormányfők hozzájárulását. Ugyancsak tartalmazza a témában megjelent külföldi, a délvidéki és a magyarországi, valamint a kutatás eredményeként született más fontosabb dokumentumkönyvek és filmek felsorolását is, ami a történészek és a témában érdekeltek számára fontos kiindulópontként szolgálhat.
A szerzők rámutatnak, hogy várat még magára a tömegsírok és emlékhelyek föltárása, számbavétele, valamint a likvidált papok ügye.
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy talán lehetetlenné teszik az olyannyira igényelt és nélkülözött rehabilitálást, de még inkább a kárpótlást".[9]
2 Hhzs: Kötelességünk az emlékezés. Magyar Szó, 2019. november 2. 10., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4133/vajdasag_zenta/210444/K%C3%B6teless%C3%A9g%C3%BCnk-az-eml%C3%A9kez%C3%A9s.htm, 2019. november 2., 18:56 >> 2019. november 2., 19:56
4 Uo.
5 Lásd az 1-es alatt.
6 Dr. Ribár Béla (Torontálvásárhely, 1930. szeptember 5. – Újvidék, 2006. március 22.) vajdasági magyar tudós és közéleti személyiség, a Szerb Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja.
7 Kutatás örve alatt. A délvidéki vérengzés feltárásának politikai összefüggései. http://www.keskenyut.hu/contents/printwindow.jsp?id=1&main=609
8 Lásd az 1-es alatti Zárójelentést. Magyar Szó, 2019. június 8. 26.
9 Uo. Magyar Szó, 2019. június 22. 26.
Megállapítják, hogy „a likvidált politikusok és kiemelkedő magyar vezetők ügyével nem foglalkozott szinte semmilyen mértékben sem az első, sem a második összegzés".[10] Ez a téma is, tehát, feltáratlan, kutatásra/kutatókra vár.
A zárójelentés rámutat, hogy „a második világháború végén és után a Kárpát-medencében élő magyarság ugyanolyan vérveszteséget szenvedett, mint az elsőt követően. A magyar tömegnek az irtása és elüldözése a Délvidéken, az anyaországnak és az erdélyieknek a Szovjetunióba hurcolása, ez utóbbiak jogfosztottsága, a felvidékiek kényszerített kitelepítése olyan események, amelyeket be kell építeni a magyar generációk oktatási programjába".[11]
A feladatok összegzéseként a szerzők leszögezik, hogy a „legkevesebb eredményt a tekintetben könyvelhetjük el, amit az exhumálásban, rehabilitálásban és a kárpótlásban értünk el, de nagyon hiányzik a teljességre törekvés szándékával készült kronológia, valamint egy ugyanilyen igénnyel összeállított összefoglaló. Szükségesnek tartjuk az emlékművek és kegyeleti helyek számvételét, a kutatás központosítását vagy egybefogását, fontos jelöletlen helyek megjelölését, elsősorban az újvidékit. Végül, de nem utolsó sorban a bocsánatkérési gesztust Szerbia részéről".[12]
Hol tartunk, meddig is jutottunk, tehát, hetvenöt évvel a délvidéki magyarságot ért atrocitások után?
Az 1944-45-ös eseményekről tartott számos tudományos konferencia a szakemberek előadásaikban, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság,[13] a Tartományi Képviselőház által (2001. január 22-én) alapított, az 1941-től 1945-ig tartó időszakban történt eseményekkel kapcsolatos igazság megállapításával foglalkozó ankét-bizottság[14] munkája, valamint a szerbiai kutatások után, az áldozatoknak ma sem tudjuk még csak a megközelítően pontos számát sem.[15]
– Az 1942 januárjában bekövetkezett razzia idején, Újvidéken és a Sajkás község területén több ezer embert végeztek ki. Erre egyfajta válaszul – azonban ideológiai megfontolások miatt is – a Délvidéken szinte minden helységben történtek kisebb-nagyobb méretű kivégzések, főként a magyar és az itt maradt német lakosság körében. Napjainkban is csupán feltételezések vannak a kivégzettek számát illetően, amely mintegy 40 ezer fő körül lehet.[16] Az erre vonatkozó kutatások már több mint két évtizede tartanak, azonban még mindig rengeteg kérdés adódik a témában – mondta Srđan Cvetković történész, az 1944. szeptember 12. után megöltek titkos sírjai feltárására és megjelölésére alakult állami bizottságának tikára.[17]
10 Uo.
11 Uo.
12 Uo.
13 „A Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság államfőinek 2009. novemberi találkozóján született megállapodás nyomán alakult meg." https://www.magyarszerbmult.btk.mta.hu/bemutatkozas-main
14 TIBOR PAL: NA PUTU ISTINE. O RADU POKRAJINSKOG ANKETNOG ODBORA ZA UTVRĐIVANJE ISTINE O DOGAĐAJIMA U PERIODU OD 1941. DO 1948. GODINE [Páll Tibor: Az igazság útján. Az 1941-től 1948-ig tartó időszakban történt eseményekkel kapcsolatos igazság megállapításával foglalkozó ankét-bizottság munkájáról] http://adattar.vmmi.org/fejezetek/1346/11_na_putu_istine.pdf
Lásd még Jovan Mirković: Žrtve Vojvodine u Drugome svetskom ratu prema do sada obrađenim podacima Anketnog odbora Skupštine Automne Pokrajine Vojvodine [Vajdasági áldozatok a második világháborúban, a Vajdaség Autonóm Tartomény Képviselőháza Ankét-bizottsága adatainak eddig feldolgozása szerint] https://maticarproslosti.files.wordpress.com/2013/01/11711-mirkovic.pdf, és (RTV) Nastradalo 110000 civila tokom i posle 2. svetskog rata [110000 polgár vesztette életét a második világháborúban és utána. http://www.rtv.rs/sk/vojvodina/nastradalo-110000-civila-tokom-i-posle-2.-svetskog-rata_233943.html, 2011. január 16. 10:31
15 Lásd még G. N. – R. D.: Tačan broj žrtava se ni danas ne zna [Az áldozatok pontos száma ma sem ismert]. Danas, 2020. január 24. 23.
16 Cvetković egy 2011. évi nyilatkozatában azt mondta, hogy „csak a Vajdaságban kivégzett polgárok, főként németek és magyarok számát 45.000 lehet becsülni". Vuk Z. Cvijić: Masovna streljanja 1944-45: Oznine „Knjige streljanih" [Tömeges kivégzések 1944-45-ben: Az OZNA „kivégzettek könyvei"]
https://www.cins.rs/masovna-streljanja-1944-45-oznine-knjige-streljanih/, 2011. július 28.
17 Fúró Dénes: Kétszáztizenegy tömegsír. Magyar Szó, 2020. január 18. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4199/kozelet/214091/K%C3%A9tsz%C3%A1ztizenegy-t%C3%B6megs%C3%ADr.htm, 2020. január 18., 12:33 >> 2020. január 18., 13:46
Az állami bizottság felállítására a szerb kormány 2009. július 9-i határozatával alapján került sor, de a tagjai „2012 óta nem ültek össze" – nyilatkozta Cvetković 2016. június 15-én. V. Jeremić: Komisija za tajne grobnice više ne postoji [Megszűnt a titkos sírok feltárására felállított bizottság]. Danas, 2016. június 15. 7., vagy https://www.danas.rs/drustvo/komisija-za-tajne-grobnice-vise-ne-postoji/
A bizottság hivatalos neve: „Državna komisija za pronalaženje i obeležavanje svih tajnih grobnica u kojima se nalaze posmrtni ostaci streljanih posle 12. septembra 1944. godine". „A testület 2015 végén formálisan is megszűnt létezni."„Slobodan Marković, a Bizottság elnöke 2016 februárjában átadta az Igazságügy-minisztériumnak a Bizottság munkájára vonatkozó végső jelentését (záradékait), megállapítva, hogy a Bizottság befejezte a munkáját, ami miatt nincs szükség a további működésére."
V. Jeremić: Pronađene sve tajne grobnice [Megtaláltak minden titkos sírhelyet]. Danas, 2016. június 16. 7., vagy http://www.danas.rs/danasrs/drustvo/_pronadjene_sve_tajne_grobnice_.55.html?news_id=322010
Lásd még ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24., 20:10
Az említett bizottságot a szerb kormány 2009. július 9-én alakította meg, de csak 2010. április 29-én hozott döntést arról, hogy az 1944 szeptembere után történt kivégzésekhez kapcsolódó dokumentumokról feloldja a titkosítást.[19] Ez után a dátum után, a Bizottság tagjainak lehetőségük volt a levéltári kutatásra és így a БИА[20] levéltárában megtalálták az 1253 számú 1945. május 18-ai parancsot, amellyel a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia Belügyminisztériuma előírta, hogy a „népellenségek" összes sírjai legyenek titkosak.[21]
Az országban számtalan kisebb nagyobb tömegsír található, melyek közül minél többet igyekeznek feltárni a történészek, a jelenlegi állás szerint 211-et sikerült lokalizálni – mondta Cvetković.[22]
Megtalálták a „Kivégzettek könyveit"[23] is, amelyeket ezzel a névvel vezetett az OZNA, amelyekben azoknak az embereknek a nevei vannak, akiket Szerbia akkori kerületeiben megöltek, „anélkül, hogy ellenük bármilyen eljárás folytattak volna".[24]
Vladimir Dedijer, a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának tagja az 1983-ban megjelent Novi prilozi za biografiju druga Tita [Új mellékletek Tito elvtárs biográfiájához] című könyvében megemlíti, hogy a tömeges kivégzések addig tartottak, míg 1945 őszén Tito a Központi Bizottság egyik ülésén nem mondta: „Elég volt már azokból a kivégzésekből, a halálbüntetésnek többé nincsen semmilyen hatása!"[25]
Nem érthető, hogy az adatbázis most miért nem nyilvános, miért nem lehet hozzáférni, amikor a szerb igazságügyi minisztérium honlapján[28] az (1944. szeptember 12. utáni) összes áldozat neveit tartalmazó könyvek, illetve listák, valamint a részletes internetes adatbázis és a tömegsírok listája (a könyv első kiadása idején, 2017-ben) látható volt? Jelenleg azonban ez a honlap sem érhető el.
Matuska Márton véleménye szerint „legalább húszezer magyar áldozatot tudunk bizonyítani. Sok ezerre tehető azoknak az áldozatoknak a száma, akiket pontos névvel ismerünk, de további több ezret nem ismerünk pontosan". ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24., 20:10
19 P. E.: Nincs többé titok. Magyar Szó, 2010. április 30. 5., és Ternovácz István: Kezdődhet az 1944-45-ös események tisztázása. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/10133/Kezdodhet-az-1944-45-os-esemenyek-tisztazasa.html, 2010. április 30. 13:47
20 БИА (BIA) rövidítés: Bezbednosno-informativna agencija [Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség]. BIA polgári, nemzeti biztonsági szolgálat. 2002. július 27-én alakult, mint a szerb kormány különálló, jogi státussal rendelkező szervezete. https://bia.gov.rs/
21 Lásd Vuk Z. Cvijić írását a 16-os jegyzetben.
22 Fúró Dénes: Kétszáztizenegy tömegsír. Magyar Szó, 2020. január 18. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4199/kozelet/214091/K%C3%A9tsz%C3%A1ztizenegy-t%C3%B6megs%C3%ADr.htm, 2020. január 18., 12:33 >> 2020. január 18., 13:46
Az állami bizottság felállítására a szerb kormány 2009. július 9-i határozatával alapján került sor, de a tagjai „2012 óta nem ültek össze" – nyilatkozta Cvetković 2016. június 15-én. V. Jeremić: Komisija za tajne grobnice više ne postoji [Megszűnt a titkos sírok feltárására felállított bizottság]. Danas, 2016. június 15. 7., vagy https://www.danas.rs/drustvo/komisija-za-tajne-grobnice-vise-ne-postoji/
„A testület 2015 végén formálisan is megszűnt létezni."„Slobodan Marković, a Bizottság elnöke 2016 februárjában átadta az Igazságügy-minisztériumnak a Bizottság munkájára vonatkozó végső jelentését (záradékait), megállapítva, hogy a Bizottság befejezte a munkáját, ami miatt nincs szükség a további működésére."
V. Jeremić: Pronađene sve tajne grobnice [Megtaláltak minden titkos sírhelyet]. Danas, 2016. június 16. 7., vagy http://www.danas.rs/danasrs/drustvo/_pronadjene_sve_tajne_grobnice_.55.html?news_id=322010
Lásd még ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24., 20:10
23 „Knjige streljanih".
24 Lásd Vuk Z. Cvijić írását a 16-os jegyzetben.
25 Uo.
26 Uo. Lásd még Majláth Ronald: Ki volt Tito valójában? http://hu.autonomija.info/majlath-ronald-ki-volt-tito-valojaban/, 2020. május 4.
27 https://www.komisija1944.mpravde.gov.rs/lt/articles/o-nama/
28 https://www.komisija1944.mpravde.gov.rs/cr/articles/pocetna/
Budapesten 2011. február 22-én rendezett kiállítás anyagából
A kiadványban is azt írja, hogy „az áldozatok valós számát 70 évvel az eseményeket követően sem ismerjük, és – habár erre a közelmúltban történtek erőfeszítések – talán sosem fogjuk pontosan megismerni".[30]
– A kivégzéseket, amelyeket gyakran brutális tortúra előzött meg, tömegesen hajtották végre, a holtestek tömegsírokba kerültek. Ezeket rejtett helyeken hozták létre, lokációjuk csak szűk körben volt ismeretes. A tömegsírok létezését államilag szorgalmazott titoktartás övezte, a rezsimnek, amely az atrocitásokat követően hamarosan a testvériség-egység jelszavát kezdte propagálni – nem volt érdeke, hogy a létezésük nyilvánosságra kerüljön. Ha a tömegsírok nem voltak már eleve kellőképpen elrejtve, minden lehetséges eszközt megragadtak, hogy eltüntessék őket szem elől: közterületeket (utakat, parkokat) vagy létesítményeket (lakóházakat, autóbusz-állomásokat, játszótereket, gyárakat) emeltek föléjük. A munkálatok során gyakran kerül sor az emberi maradványok véletlenszerű vagy szándékos megsemmisítésére – olvasható az idézett publikációban.[31]
A kiadvány tartalmazza az áldozatok becsült számát, egyrészt biográfiai adatok és források alapján meghatározza azt, hogy feltételezések szerint hány áldozat van egy-egy tömegsírban, illetve a helyszín megjelölését, ahogyan azt az emlékezet megőrizte – ismertette Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.[32]
Sok vajdasági helységben azonban máig nem valósult meg a mindenkit megillető kegyeleti jog, az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogának a biztosítása. Újvidéken például, „továbbra sincs méltó emlékhelye a második világháború végén kivégzett több ezer honfitársunknak"[33]. A Futaki úti temetőben, a jelek szerint nem kerül sor a Makovecz Imre által megálmodott és tervezett emlékmű megépítésére. Ugyanitt az áldozatok megközelítőleges számát sem sikerült megállapítani, mivel a „vonatkozó állambiztonsági iratok mindmáig nem kerültek elő".[34]
Az újvidéki városi képviselő-testület 2018. augusztus 29-ei ülésén – a Vajdasági Magyar Szövetség javaslata alapján, a többi magyar politikai párt és civil szervezet (és a VMSZ korábbi) állásfoglalását megkerülve[35] – elfogadták a testület keretében működő művelődésügyi bizottság arra vonatkozó határozati javaslatát, hogy a székvárosban a közeljövőben állítsanak fel egy olyan emlékművet, amely az 1944-ben és 1945-ben kivégzett ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet majd.
Az emlékműállítás körüli egyeztetés két éve folyik, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki szervezete kezdeményezte. Újvidéki koalíciós partnerükkel (vagyis a Szerb Haladó Párttal – B. A.) kötött megegyezésüknek egyik elemét képezi az emlékműállítás, mindazoknak az ártatlan áldozatoknak az emlékére, akiket 1944-ben és 1945-ben végeztek ki Újvidéken. A javaslat szerint az emlékmű egy fehér márványból készült, madarat ábrázoló szobor lesz, az 1300 tizedes és az Ivo Andrić utcák kereszteződésénél, zöld övezetben helyezik majd el. Az alapzaton szerb, magyar és német nyelven lesz olvasható a szöveg: „MINDEN ÁRTATLAN ÁLDOZAT EMLÉKÉRE"[36]. Ennek alapján, az emlékmű nem lesz se magyar, se Makovecz.
A másik példa, hogy a járeki (tiszaistvánfalvi) láger emlékhelyén felállított emléktáblára nem került fel az, hogy ott magyarok (köztük csúrogiak – B.A.) is meghaltak.
– Magyar felirat ugyan van az emlékmű falán, de az az itt életüket vesztett Duna menti svábokra emlékeztet. Arra kényszerültünk, hogy egy kis fakeresztet állítsunk fel – mondta el a történteket Gusztony András,[37] a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) temerini körzeti szervezetének elnöke a 2019. november 3-ai megemlékezésen.[38]
Sok helységben még a tömegsírok pontos lokációját sem ismerjük, vagy ha helyükről van is tudomás, azok továbbra sincsenek kellő módon megjelölve, illetve nem lehet azokat könnyen megközelíteni. Nagy dolog a csúrogi emlékközpont, de az ugyanahhoz a községhez tartozó Zsablyán továbbra is fel kell gyújtani a gazt, hogy a tömegsírhoz látogatók megtalálják a betonkeresztet és leróják kegyeletüket – hangzott el egy korábbi megemlékezésen.[39]
Mindebből az következik, hogy továbbra is folytatni kell a munkát és fel kell tárni valamint meg kell jelölni minden tömegsírt![40] Ezzel (is) tartozunk magunknak és az elődeinknek is.
30 Molnár Tibor főlevéltáros: Tömegsírok a Délvidéken/Vajdaságban. Uo. 6.
31 Uo. 5-6.
32 Basity Gréta: Megjelent a délvidéki tömegsírok műholdas adatbázisa
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20783/Megjelent-a-delvideki-tomegsirok-muholdas-adatbazisa.html, 2016. november 2. 17:34
33 Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! Hét Nap, 2016. november 23. 22-23., és Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! https://www.magyarszo.rs/hu/3519/vajdasag_ujvidek/173773/Felt%C3%A1rni-%C3%A9s-megjel%C3%B6lni-minden-t%C3%B6megs%C3%ADrt!.htm
2017. november 7., 08:39 >> 2017. november 7., 10:12
34 Csorba Béla beszéde az újvidéki koszorúzáson. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 286. szám, 2015. november 3., vagy http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/11/csorba-bela-beszede-az-ujvideki.html, 2015. november 5. [5:49]
35 A VMSZ elnöksége 2012. szeptember 19-én vitatta meg a Makovecz Imre által tervezett emléktorony felépítését. Pál Károly, a VMSZ akkori ügyvezető alelnöke szerint egyöntetű döntést hoztak, hogy kiállnak a kezdeményezés mellett. (v.ár): A VMSZ támogatja a csonka torony felépítését. Magyar Szó, 2012. szeptember 19. 5.
36 szb: Emlékművet kapnak Újvidéken a '44/45-ös áldozatok. magyar Szó, 2018. szeptember 30. 1. és 12., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3770/vajdasag_ujvidek/188929/ , 2018. augusztus 30., 08:02 >> 2018. augusztus 30., 14:49
ODLUKA O PODIZANJU SPOMENIKA SVIM NEVINIM ŽRTVAMA U NOVOM SADU 1944. I 1945. GODINE [Határozat 1944 és 1945 minden ártatlan áldozata újvidéki emlékművének állításáról]. "Sl. list Grada Novog Sada" [Újvidék város Hivatalos Közlönye], 2018. augusztus 29. 38/2018 szám, 856 3384.
Lásd még: Emlékműállítás a Limánon. Magyar Szó, 2018. augusztus 24. 10., és Méltó emlékmű a '44/45-ös áldozatoknak. Magyar Szó, 2018. szeptember 1. 1és 9.
Lásd még: Szobrot állítanak az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak Újvidéken (videó). http://pannonrtv.com/web2/?p=287773, 2016. augusztus 30. Lásd még Z. K.: Az újvidéki 44-45-ös emlékművön rúghatja össze a port a VMDP és a VMSZ. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/57522-az-ujvideki-44-45-oes-emlekmvoen-rughatja-oessze-a-port-a-vmdp-es-a-vmsz, 2016. szeptember 03. 22:44
37 Másutt: Guszton András. Ádám Csilla: Járekon is megemlékeztek az ártatlan áldozatokról. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24338/Jarekon-is-megemlekeztek-az-artatlan-aldozatokrol.html, 2019. november 3. 17:29
38 Uo. és G. B.: Fakeresztek árnyékéban c. írását. Magyar Szó, 2019. november 4. 5.
39 Ádám Csilla: Temerini megemlékezés. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20777/Temerini-megemlekezes.html, 2016. november 1. 19:22
40 Bővebben lásd Bozóki Antal: Jog a kegyeletre és a méltó megemlékezésre. A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai. Árgus, Újvidék, 2017 213-224.
Áder János, magyar köztársasági elnök szerbiai látogatása kapcsán még a szerb sajtó is kiemelte, hogy bocsánatot kért „az ártatlan szerb civilek elleni magyar bűntettekért",[43] szerb részről a bocsánat szó mindmáig nem hangzott el.
A csúrogi „közös államfői főhajtáson" az „elűzendő" délvidéki magyaroknak annakidején szendvicseket kínáló ex-radikális Tomislav Nikolić (volt) szerb elnök száját egyszer sem hagyta el az „oprostite" [bocsánat] mágikus szó,[44] de még a kisebb jelentőségű „izvinite" [elnézést] szó sem.
A leendő uniós tagság kedvéért a szerb parlament öt nappal Áder látogatása előtt (2013. június 21-én) elfogadott nyilatkozata a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett gonosztettek elítéléséről,[45] „ugyan kvázi elítélte a magyarság elleni 'aktusokat', de ezt roppant mesterkélt, mondhatni megalázó módon tette".[46] A bocsánatkérés az összes áldozat hozzátartozóitól azonban nem került be ebbe a dokumentumba se.
Teleki Júlia, Szegeden, a délvidéki magyar népirtás 70. évfordulóján tartott megemlékezésen mondta, hogy a túlélők bocsánatkérést várnak az 1944/1945-ben történtek kapcsán: „A túlélők fontosnak tartják szerb részről a bocsánatkérést, ahogyan azt magyar részről Áder János államfő megtette."[47] Gusztony András, a VMDP temerini szervezetének elnöke szerint is „hiányzik az az őszinte bocsánatkérés".[48]
Pásztor István, a VMSZ elnöke, a szegedi ünnepségen reflektált arra, amit Teleki Júlia mondott. Ezt megérti, de mint mondta, a szerb belpolitikában a bocsánatkérés intézményét az előző köztársasági elnök olyannyira lejáratta, hogy ma nincs olyan komoly szerb politikus, aki bocsánatot kérne. Mint fogalmazott, Szerbiában akkor szoktak bocsánatot kérni, amikor valaki rálép a másik ember lábára, ám ez esetben sokkal fontosabb dologról van szó. Az a jó, hogy ezt nem egy bocsánatkéréssel intézték, intézik el. Az a folyamat, ami zajlik, az maga a bocsánatkérés – mondta.[49]
Nikolić ex szerb államfő (2013. április 25-én, vagyis a csúrogi főhajtás előtt) a szerb állam és nép nevében kegyelmet kért a Srebrenicában elkövetett bűncselekményekért:[50] – Ja klečim i tražim pomilovanje za Srbiju zbog zločina koji je izvršen u Srebrenici. Izvinjavam se za zločine koje je u ime naše države i našeg naroda počinio bilo koji pojedinac iz našeg naroda – mondta Nikolić. [Térdre ereszkedem és kegyelmet kérek Szerbia számára a Srebrenicában elkövetett bűncselekmény miatt. Bocsánatot kérek azokért a bűncselekményekért, amelyeket a szerb állam és nép nevében bármely egyén elkövetett.][51]
Nikolić elmulasztotta a történelmi lehetőséget, hogy – Willy Brandthoz hasonlóan, aki 1970. december 7-én Varsóban térdre borult a gettófelkelés áldozatainak emlékműve előtt[52] –, hogy beírja magát a szerb és a magyar nép megbékélési folyamatának történetébe. De hát, hol van Nikolić Brandthoz viszonyítva? Pásztor Istvánnak tudomása kellett, hogy legyen Nikolić nyilatkozatáról. „Reflektálása" a szegedi ünnepségen sértőnek és a közösségünkre nézve megalázónak is mondható. A szerb bocsánatkérés szimbolikus gesztusa mindmáig nem hangzott el.
42 S.T.G.: Az őszinte bocsánatkérésre várva. Magyar Szó, 2016. november 7. 4, vagy
http://www.magyarszo.rs/hu/3206/kozelet/155643/Az-%C5%91szinte-bocs%C3%A1natk%C3%A9r%C3%A9sre-v%C3%A1rva.htm, 2016. november 7. 08:49 >> 2016. november 7. 15:06, és Ádám Csilla: Temerini megemlékezés. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20777/Temerini-megemlekezes.html, 2016. november 1. 19:22
43 Fekete Lehel: Rendkívül súlyos megaláztatás. http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/10092-rendkivuel-sulyos-megalaztatas-a-szerb-sajto-kiemeli-hogy-ader-bocsanatot-kert-qaz-artatlan-szerb-civilek-elleni-magyar-bntettekertq-nikoliot-alig-emlitik, 2013. június 27. 14:00; Ádám Csilla írása, a 43-as jegyzetben.
44 Lásd Fekete Lehel írását az előző jegyzetben.
45 Deklaracija Narodne skupštine o osudi akata protiv civilnog mađarskog stanovništva u Vojvodini počinjenih 1944–1945. godine. Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönyének] 2013. június 21-i 54. számában jelent meg (2274. 3.), vagy
http://www.vajma.info/cikk/szerbkiadas/2778/Deklaracije-Narodne-skupstine-o-osudi-akata-protiv-civilnog-madjarskog-stanovnistva-u-Vojvodini-pocinjenih-194482111945-godine.html, 2013. június 24. 19:47
Magyar nyelvű szöveg: http://www.vajma.info/.Dokumentumok.
46 Lásd Fekete Lehel írását a 43-as jegyzetben.
47 Mihályi Katalin: Az igazság előbb-utóbb megtalálja a maga útját. https://www.magyarszo.rs/hu/2596/kozelet/121194/Az-igazs%C3%A1g-el%C5%91bb-ut%C3%B3bb-megtal%C3%A1lja-a-maga-%C3%BAtj%C3%A1t.htm, 2015. január 26., 08:39 >> 2015. január 26., 21:15
48 Ádám Csilla: Temerini megemlékezés. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20777/Temerini-megemlekezes.html, 2016. november 1. 19:22
49 Mihályi Katalin: Az igazság előbb-utóbb megtalálja a maga útját. Magyar Szó, 2015. január 26. 1. és 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2596/kozelet/121194/Az-igazs%C3%A1g-el%C5%91bb-ut%C3%B3bb-megtal%C3%A1lja-a-maga-%C3%BAtj%C3%A1t.htm, 2015. január 26. 08:39 >> 2015. január 26. 20:15
50 Srebrenicában 1995 júliusában közel nyolcezer férfit és gyermeket öltek meg és több mint 40 ezer nőt, gyermeket, valamit idős személyt üldöztek el. Bosznia és Hercegovina Bírósága, illetve a Hágai Nemzetközi Törvényszék ezekért a bűncselekményekért 40 személyt mintegy 700 év börtönbüntetésre ítélt és négy életfogytiglani büntetést mondott ki. Ezekkel az ítéletekkel megállapítást nyert, hogy Srebrenicában népirtás történt. A srebrenicai bűncselekményeket népirtásnak minősítette a legmagasabb nemzetközi igazságszolgáltatási intézmény, a Nemzetközi Bíróság is, Bosznia és Hercegovina Szerbia elleni keresete ügyében hozott ítéletében. S. B.: „Poricanje genocida sve podmuklije" [„A népirtás tagadása mind alattomosabb"]. Danas, 2020. május 12. 14.
51 (PTC) Nikolić se izvinio zbog Srebrenice [Nikolić bocsánatot kért Srebrenicáért.] https://www.rts.rs/page/stories/sr/story/9/politika/1312408/nikolic-se-izvinio-zbog-srebrenice.html
2013. április 25. , 11:03 -> 21:59, és Nikolić bocsánatot kért Srebrenicáért. Magyar Szó, 2013. április 26., 1. és 4.
52 (MTI) A varsói térdre borulás és ami mögötte volt. https://mult-kor.hu/20101207_a_varsoi_terdre_borulas_es_ami_mogotte_volt, 2010. december 7. 12:16
Nyolc vajdasági magyar civil szervezet és három magyar párt (a VMDK, VMDP és a MPSZ), valamint több magánszemély, már a 2014. december 5-ei, Véglegesen töröljék a kollektív bűnösséget! c. közleményben követelte, hogy „a szerb kormány módosítsa az október 30-i ülésén hozott határozatot, olyan módon, hogy a két ominózus határozatot a keltezésük napjától fogva semmisítse meg, éspedig mindazon sérelmet szenvedett személyek tekintetében, akik ellen nem hoztak jogerős közigazgatási határozatot, vagy bírósági ítéletet, illetve szabályos bírósági vagy közigazgatási eljárás során nem állapították meg, hogy háborús bűnt követtek el".[54] Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért szervezet elnöke is teljes szolidaritást vállalt a közlemény aláíróival.[55]
A 3877-es számú határozat a három érintett község magyarjaira nézve hátrányos jogkövetkezményeiről bővebben írtam az első kiadás bevezetőjében, és álláspontom azóta sem változott: „Született egy megkésett, deklaratív[56] kormányhatározat, amely formálisan eltörli ugyan a három közösség magyarjainak kollektív háborús bűnösségét, de „csak a jövőre nézve". Ugyanakkor nem rendezi annak sem az erkölcsi következményeit (az érintetteknek továbbra is személyenként kellett lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). Érdemben tehát nem változott úgyszólván semmi.[57]
Az említett kormányhatározattal kapcsolatos jogi kuriózum, hogy az újvidéki Felső Bíróság 2013. szeptember 20-án hozott, Pex. 68/2012 sz. végzése, amely 2014- április 30-án lett jogerős – vagyis hat hónappal a 3877-es számú határozat meghozatala előtt –, kimondja az újvidéki Város Népbizottság 14119 számú 1946. február 14-ei határozatának, valamint az Újvidéki Járási Népbíróság Вп. 1137/1946/4 számú 1946. április 1-jei záradéka „semmisségét, a meghozatalától kezdve", valamint azt is, hogy „az említett aktus minden jogkövetkezménye semmis". A bíróság a végzés indoklásában ezt le is írja.
Ebből viszont az következik – ahogyan az első kiadás bevezetőjében is írtam –, hogy a sajkásvidéki magyarok kollektív háborús bűnössége csak a „jövőre nézve" (nem pedig visszamenőleg az 1945. évi határozatok meghozataláig) szűnt meg. A jogkövetkezmények tekintetében ennek pedig súlyos és hátrányos anyagi, valamint erkölcsi következménye van a három falu magyarjai vonatkozásában.
Az idézett részlet a bírósági végzés indoklásából
53 Megjelent a Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönye], 121. szám, 2014. november 5. 3877. 26-27. Lásd a Megkésett, deklaratív határozat c., 2014. november 9-i írásom.
54 Véglegesen töröljék a kollektív bűnösséget! http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18023/Veglegesen-toroljek-a-kollektiv-bunosseget.html, 2014. december 5. [15:46]; NJSZ 51/2014, 2014. december 6. [13_23]. Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; http://bozokiantal.blogspot.rs/2014/12/veglegesen-toroljek-kollektiv-bunosseget_7.html, 2014. december 7. 12:06Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 288. szám, 2014. december 8. és
http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/33679-2014-12-08-10-12-13, 2014. december 09. [18:00]
55 Szolidaritás a Közlemény aláíróival. http://bozokiantal.blogspot.rs/2014/12/szolidaritas-kozlemeny-alairoival_13.html, 2014. december 13. [8:55], vagy Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 289. szám, 2014. december 9.
56 deklaratív: kinyilatkoztató, kikiáltó, bemutató tartalmú jogi norma, ami végrehajtási rendelkezést v. szankciót nem tartalmaz (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 127.
57 Bővebben lásd a Megkésett, deklaratív határozat c. 2014. november 9-i írásom. DélHír portál: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/32480-2014-11-09-13-52-11, vagy Keskenyúton: http://keskenyut.hu/page/234/art/1061/akt/1/html/megkesett-deklarativ-hatqrozat.html
A gyakorlatban is komoly gondok akadnak a rehabilitációval és a restitúcióval is, „mind az egyénnek, mind az egyházaink irányába is".[59]
A magyar vonatkozású rehabilitálások számáról az egyetlen (általam) ismert adat az időközben elhunyt Tóth Lászlótól a Vajdasági Televízió újságírójától származik, aki maga is megjárta a járeki tábort.
Tóth kutatása szerint, az újvidéki Felsőbíróságon „2011 novemberétől 2016 júniusának végéig 1389 per folyt a háborús bűnökkel vádoltak rehabilitálásával és az elvett vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, ezek közül 1059 a konfiskált vagyonra vonatkozott. [...] „Tudod te, hogy a nagyapád mit követett el!" – így fogadták az unokát, aki a nagyapja rehabilitálását akarta kérelmezni. És elállt ettől."[60]
A rehabilitálási eljárások „sokszor megmagyarázhatatlanul lassan haladtak",[61] sokan nem is kezdeményezték ezeket, az eljárás bonyolultsága és az ezzel járó lelki megrázkódtatások miatt.
A rehabilitálási eljárásokról és azok eredményeiről – tudomásom szerint – mindmáig semmilyen elemzés nem készült, habár a bíróságok éves kimutatása szerint ezt pontosan meg lehetne állapítani.
A Délvidéken/Vajdaságban mindössze 6 felsőbíróság van (Nagybecskereken, Pancsován, Szabadkán, Zomborban, Szávaszentdemeteren/Sremska Mitrovicán és Újvidéken),[62] amelyek előtt folytak ezek az eljárások. Nem lenne, tehát, túl bonyolult beszerezni az adatokat, ha erre lenne vállalkozó. Ez fontos lenne azért is, mivel a rehabilitálási eljárásoknak már be kellett volna fejeződniük.
A vagyon-visszaszármaztatás és a kárpótlás során felmerülő problémákat legutóbb a Vajdasági Televízió Fókuszban című 2018. szeptember 24. műsora járta körül. Az adás stúdióvendégei számos kritikát fogalmaztak meg a folyamat kapcsán, és felhívták a figyelmet a restitúciós rendszer abszurditásaira is. Elhangzott az is, hogy hiányzott/hiányzik az „intézményes magyar érdekképviseletet" a folyamat kapcsán.[65]
Az utóbbi időben a magyar Országgyűlés is foglalkozott (2018. október 18-án) a képviselői kérdéssel, hogy „mit tesz a kormány a vajdasági magyarok kollektív bűnösségének mielőbbi visszamenőleges eltörlése és az elkobzott vagyonuk visszaszolgáltatása ügyében?",[66] hogy „Magyarország kormánya rendelkezik-e betekintéssel a szerbiai rehabilitálási és restitúciós folyamatokba, hány fő rehabilitált délvidéki/vajdasági magyarról és mennyi már visszaadott ingatlanról beszélhetünk?"[67] (2018. november 29-én), illetve, hogy ,,sikerült-e eredményt elérnie Magyarország Kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében?"[68]
A legutóbbi válasz (2019. július 18-ai)[69] szerint „a két ország közötti viszonosság elfogadását követően a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség 19 helyt adó döntést hozott, amellyel hozzávetőleg 836 ha termőföldet szolgáltattak vissza. E körben elutasító határozat nem született. Azon vajdasági települések vonatkozásában, ahol abszolút, vagy relatív többségben magyar lakosság él – a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint – Zentán 2184 ha, Topolyán 5553 ha, Adán 1069 ha, Nagykanizsán[70] 553 ha, valamint Kishegyesen 851 ha termőföld került eddig visszaszolgáltatásra.
Ez az ügy szerepel a két ország bilaterális egyeztetéseinek napirendjén, a külügyi tárca minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a kárpótlási folyamat figyelemmel kísérésére és a vajdasági magyarok, illetve a magyar állampolgárok érdekei érvényesítésének elősegítésére."[71]
A kedvező fejleményekhez tartozik, hogy a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) is bekapcsolódott a rehabilitálási és restitúciós folyamat eredményeiknek felmérésébe:
– Elkezdtük a közelmúltban számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban. Elhúzzák az időt a hatóságok, hogy ne kelljen visszaadni az ingatlant, a termőföldet, mindeközben elfogynak lassan a visszaszolgáltatható ingatlanok, földek. Többet erről még nem mondhatok, a felmérés időszakában vagyunk, ezért utaztunk most elsősorban ide (Újvidékre – B. A.), amint elkészül a felmérés, ennek az ügynek a kapcsán is lépünk majd – nyilatkozta Csóti György, budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója 2019. október 1-jén a Magyar Szónak.[72]
59 S.T.G.: Az őszinte bocsánatkérésre várva. Magyar Szó, 2016. november 7. 4, vagy
http://www.magyarszo.rs/hu/3206/kozelet/155643/Az-%C5%91szinte-bocs%C3%A1natk%C3%A9r%C3%A9sre-v%C3%A1rva.htm, 2016. november 7. 08:49 >> 2016. november 7. 15:06, és Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! Hét Nap, 2016. november 23. 22-23.
60 Tot Laslo: Mađarska manjina u Srbiji [Magyar kisebbség Szerbiában]. http://bozokiantal.blogspot.rs/, 2016. július 27.
61 Megmagyarázhatatlanul lassú a szerb-magyar vegyesbizottság munkája.
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10536, 2017. november 3., és Fehér Márta: Véget ért a lényegi kutatás. Hét Nap, 2017. november 1. 8-9.
62 Pregled organizacije Viših sudova [A felsőbíróságok szervezetének áttekintése]. https://portal.sud.rs/code/navigate.aspx?Id=46
63 Tóth Imre: Rehabilitálás igen, kárpótlás mégsem. Családi Kör, 2018. február 8. 8-9.
64 Uo.
65 Az állam akadályozza a vagyon-visszaszármaztatást? http://www.rtv.rs/hu/t%C3%A1rsadalom/az-%C3%A1llam-akad%C3%A1lyozza-a-vagyon-visszasz%C3%A1rmaztat%C3%A1st_952751.html, 2018. szeptember 25. 16:12 17:00, és Az állam akadályozza a vagyon-visszaszármaztatást? Családi Kör, 2018. október 4. 16.
67 Sneider Tamás és Szávay István, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselői írásbeli kérdése Kövér Lászlóhoz. Irományszám: K/1931, érkezett 2018. október 5-én. https://www.parlament.hu/irom41/03495/03495.pdf
68 Sneider Tamás és Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselői írásbeli kérdése Körvér László országgyűlési elnökhöz. Irományszám: K/3495, a benyújtás dátuma 2018. november 14 09:52 https://www.parlament.hu/irom41/03495/03495.pdf
Sneider Tamás és Bencsik János, a Jobbik országgyűlési képviselők (K/6722 számú) kérdése.
69 Uo.
70 Vélhetően Magyarkanizsán (B. A.). Nagykanizsa ugyanis közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagykanizsa
71 Magyar Levente parlamenti államtitkár válasza. Lásd még: Bozóki Antal Teljes körű restitúciót! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11917, 2019. augusztus 1. Lásd még Végel László: Impressziók. Családi Kör, 2013. október 17. 3.
72 v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés. https://www.magyarszo.rs/hu/4106/kozelet/208811/K%C3%A9sz%C3%BCl-a-vajdas%C3%A1gi-restit%C3%BAci%C3%B3s-felm%C3%A9r%C3%A9s.htm, 2019. október 1., 20:20
Megjegyzés: Szeptember 27-én Újvidéken a KJI „restitúciós felmérő konferenciát" is szervezett, amelyen több vajdasági magyar ügyvéd és a Restitúció Polgárok Egyesületének elnöke is részt vett.
74 Teleki Júlia: Emlékezzünk az ártatlan magyar áldozatokra. Elhangzott a csúrogi emlékműnél, 2019. október 27-én. https://delhir.info/2019/11/11/teleki-julia-emlekezzunk-az-artatlan-magyar-aldozatokra/
75 Uo. Lásd még: (MTI-RTV, Pannon RTV-RTV) Csúrogi megemlékezés – Pásztor: Ne hagyjuk, hogy különbséget tegyenek az áldozatok között. http://www.rtv.rs/hu/politika/cs%C3%BArogi-megeml%C3%A9kez%C3%A9s-p%C3%A1sztor-ne-hagyjuk-hogy-k%C3%BCl%C3%B6nbs%C3%A9get-tegyenek-az-%C3%A1ldozatok-k%C3%B6z%C3%B6tt_1061137.html, 2019. október 27. 16:28; ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24. 20:10, és v-ár: A tilalom korszakától a tényfeltárás idejéig. Magyar Szó, 2019. augusztus 2. 4.
Meddig jutottunk, hol tartunk, tehát, hetvenöt évvel a délvidéki magyarságot ért atrocitások után?
– az áldozatoknak még ma sem tudjuk még csak a megközelítően pontos számát sem, mint ahogy a tömegsírok pontos számát és azok lokációját sem ismerjük, és talán sosem fogjuk pontosan megismerni, ezért továbbra is folytatni kell a munkát és fel kell tárni valamint megjelölni minden tömegsírt;
– sok vajdasági helységben máig nem valósult meg a mindenkit megillető kegyeleti jog, az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogának a biztosítása;
– „elmaradt a bocsánatkérés",[73] de erről a politikusok mélyen hallgatnak. „Talán mindannyian megbocsájtanánk, ha lenne kinek, ha valaki bocsánatot kérne mindazért, amit elkövettek ellenünk" – üzenik a túlélők;[74]
– a rehabilitálási eljárásokról és a vagyon-visszaszármaztatásról, azok eredményeiről – tudomásom szerint – mindmáig semmilyen elemzés nem készült, pedig ezt a munkát el kell végezni, hogy megtudjuk mi is lett ezeknek a hozadéka;
– hátramaradt a múltnak a feltárása, a múlttal való szembesülés is. Teleki Júlia szavaival: „A megbékélés napja ne egy napra szóljon, legyen tartós, hogy az unokáink is békében tudjanak élni. Emlékezzünk, az ártatlanul kivégzett [...] magyarokra, és soha ne felejtsük el a történelemnek ezt a véres korszakát. Hogy tartós legyen a béke, meg kell ismerni, meg kell tanulni a történelmet, szerbeknek, magyaroknak egyaránt azt is, ami 1942-ben történt és azt is, ami 1944/45-ben. Csak akkor élhetünk békében egymás mellett, ha tiszteljük egymást, és egymás áldozatait."[75]
Végezetül, ítélje meg az olvasó, hogy a politika és a politikusok megtettek-e mindent a múlt feltárása, a rehabilitálások és a restitúció, valamint annak érdekében, hogy a magyar közösségről levegyék a kollektív bűnösséget, hogy megszabaduljon ettől a súlyos történelmi tehertől?
A magyar és a szerb állam, valamint a két nemzet közötti megbékélés folyamata csak akkor lehet teljes és tartós, ha megtörténik az őszinte bocsánatkérés, valamint a kutatók által megjelölt kérdésekre tényszerű, igaz választ kapunk.
BOZÓKI Antal
Torda, 2020. június 7.
