Tari István
MÁRCIUS 15.
Valami összejött Valami nagyon egyben Volt akkor... Még Az életnél is fontosabbnak Tűnt és a szitáló eső sem hűthette le Azt a vézna fiatalembert, Ki versében Oly szépen A magyarok istenét emlegette
Százhét évvel később Lenn a déli végeken Egy negyvenen Túl nősülő szikár asztalos Szavalni tanítgatta elsőszülött fiát Aki hahotázó családi Kör közepén Mutatta Csöpp ujjával: rabok tovább nem leszünk!
Százötvenegy évvel Azután a Nemzeti Múzeumnál Rendezett megemlékezésen Annak az asztalosnak az unokája is Szájára vette a magyarok Istenét! Jól Emlékszik: Ezért forintban hatvanezret kapott
Valami összejött Valami nagyon egyben Volt akkor... Még Az életnél is fontosabbnak Tűnt és a szitáló eső sem hűthette le Azt a vézna fiatalembert, Ki versében Oly szépen A magyarok istenét emlegette
|