Tari István ● FELNYURGULT RÉSZVÉTTEL

Tari István verse

FELNYURGULT   RÉSZVÉTTEL

Minden hazugság, földön ami szép:

Csontváz, ijesztő a valódi kép;

                    (Arany János)

                 

Mennyi kishitűség serceg lobog       

Szaglászó szöszmötöléssel mennyi 

Sérelem mennyi rejtőzködés és        

Félelem szorongatja a torkok            

Köszörülő szorgos szűkölését            

Felnyurgult részvétbe kapaszkodva

  

Korszerűsített Szolgalelkűség!          

Aki most a jegenyék vibráló                 

Hegyét babrálod  tudhatnád jól nem 

Babra megy itt a játék! 

                                      Lázadást        

Mímelő választásod messziről         

Már törtető szabadságnak látszott    

Tömegsírok zsíros hörgő földjén       

Fölélénkített drótsövény-örvény      

Babként pergő fülbevalók gyűrűk      

És fogak kitépdesett aranyán           

Villogó történetek hiánya

Megtestesülő kiűzetések                               

Vesszőből font pajták pajtikáim      

Mennyire szerethetőek vagytok       

A tavasz rejtjelét hordó szélben        

Újjászülető betolakodók                   

Kiváltságait cibáló szélben               

Másodvirágzásunk hóesését              

Vasfüggönyök irdatlan rozsdáját      

Időhúzását idézve lágyan               

Hullámzó szeméthegyek közt kormos  

Bűzt pöfögő autók lerobbant           

Bősz erőlködésében fölpiszkált       

Bosszúvágyak és múltba forduló    

Téblábolások füstölgésében             

Az esetlenség már  terepszínű         

Csapatszállítóinak nehézkes            

Menetében    

                      És ami messziről            

Szabadságnak tűnt az a gerincünk  

Megtörése megroppantása volt

       

Korszerűsített Szolgalelkűség!        

Aki most a jegenyék vibráló              

Hegyét babrálod  tudhatnád jól a   

Baj felhőszakadásból van meg a   

Dicsőségért küzdő katonából       

Ki csupáncsak háborút akarhat       

Míg a reggel nem napolja el a      

Fülledt béketárgyalások harci       

Kedvével  próbakövek záporán     

Önmaguktól hízó tévhiteken          

Át közben kisemmizettségén a       

Csömör handabandázása  száll a   

Széllel kavargó szirmokkal együtt

Az átázott föld sötét árnyára

          

Korszerűsített szolgalelkűség!       

Az átázott föld felett bokszerek     

Kínzókamrák és használt óvszerek

Dermedő erőszakos tömege              

Magok elbitangoló fölöttes            

Énjükkel vakító selymes pöttyök   

Csírázó tömkelegébe veszve           

Hördülnek föl hosszan a szirénák 

És a

Zsákmányszerző

Mohóságba   

Burkolódzó hatalomimádat          

Gátlástalan szómenése árad  

ForrásVersmaraton, mediaklikk.hu, 2018. április 11.

 

AddThis Social Bookmark Button